Vörös István
„Engem mindig a másképpírás izgatott.”
Életrajz:
1964-ben született Budapesten, gyermekkorát Móron és Budapesten töltötte, majd élt Prágában és Berlinben is. A nyolcvanas évek első felétől publikál, művei azóta cseh, német és arab nyelven is megjelentek.
1992-ben végzett az ELTE magyar–cseh szakán. 1998-ban elnyerte az irodalomtudomány kandidátusa (PhD) címet. 1997-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanársegédje, 1998-tól adjunktusa, 2004-től a Cseh tanszék vezetője, 2005-től docens. 2013-tól az esztétika tanszéken oktat. 2018-ban habilitál. 2004-ben indítja el az első magyarországi egyetemi Kreatív írás programot Lackfi Jánossal.
Budapesten él, két, már felnőtt gyermeke van.
Idézet műből:
„(…) mindegy, hogy érdekel-e bárkit,
elmondom, amit mond a vers.
Ha a meglepetés megállít,
alighanem, te jól figyelsz.”
(A vers beszél)
Idézet kritikából:
„Vajon ki más tudna ilyen fontos könyvet írni az időről? Ki tudná ilyen makacsul, ilyen kitartó figyelemmel, áradó fantáziával, szelíd humorral és követelő kíváncsisággal végigkövetni a jelenlétet és a múlást? Olvassuk, lélegzet nélkül merülünk alá, hozzálassulunk a szomorú-lassú szózene hömpölygéséhez, lebukunk a képek villódzó áradatába.”
(Szabó T. Anna – Elégia lakói)
Idézet interjúból:
„Minden ima vers, és bizonyos értelemben minden vers ima.”
Kötetei: Só, kenyér (versek, 1988), Innenvilág (novellák, 1992), A közbülső ítélet (versek, 1993), A Kafka-paradigma (esszék – Kemény Istvánnal, 1993), Amit az alvó nem lát (versek, 1994), A csodaöreg (versek, 1996), A fatelepítőknél (novellák, 1998), A szelídekre várva (válogatott és új versek, 1999), A darázs tanításai (versek, 2000), Lakatlan szigetek már nincsenek (kritikák, 2001,) A kéz öt ujja (novellák, Pécs, 2001), A Vécsey utcai évkönyvből (versek, 2002), A švejki lélek (tanulmány, 2002), Heidegger, a postahivatalnok (verses regény, 2003) A hajnali tolvaj (verses meselabirintus, 2004), Örök naptár (haikuk a Baltazár Színház színészeinek kettős portréival, 2004), Gregorián az erdőn (versek, 2005), Švejk gyóntatója (novellák, 2007), A Vörös István gép vándorévei (versek, 2009), Apám kakasa (változatok klasszikus magyar gyerekversekre – Lackfi Jánossal, 2009, 2015), Ördögszáj (tíz dráma, 2010), Keresztelés özönvízzel (regény, 2011), A Kant utca végén (versek, 2011), Fénylovasok (verses meseregény, 2012), Gagarin (regény, 2013), Aki nevetve született (drámák, 2013), Száz és egy (versek Móser Zoltán fotóival, 2014), Tőlem távoli cselekedeteim (választott versek, 2014), Százötven zsoltár (versek, 2015), Csavard fel a szöveget (változatok dalszövegekre – Lackfi Jánossal, 2016), Thomas Mann kabátja (regény, 2017), Szilágyi Örzsébet e-mailjét megírta (versátiratok – Lackfi Jánossal, 2017), Elégia lakói (versek, 2018), A szabadság első éjszakája (novellák, 2019), Loni és a kísértetek (meseregény, 2020), Loni és a varázsvár (meseregény, 2021), Nem ti kussoltok (versek, 2021).
Fontosabb díjai: Déry-díj (1998), Füst Milán-díj (1998), Jan Smrek-jutalom (Pozsony, 1998), Év Könyve díj (2000), Vilenicai Írótalálkozó Kristálya (Szlovénia, 2000), József Attila-díj (2003), Hubert Burda-díj (Heidelberg, 2003), Vilmos-díj (2004), Premia Bohemica-díj (Prága, 2005), Irodalmi Jelen Költészeti díja (2017), Székely Bicskarend Díja (2021).
