Temesi Ferenc

Mottó:
„A magyar nyelv az én szerelmem.”

Temesi Ferenc író

1949-ben született Szegeden, 1974-ben diplomázott a József Attila Tudományegyetem (ma Szegedi Tudományegyetem) Bölcsészettudományi Karán, magyar–angol szakon, miközben 1971-ben ösztöndíjjal a Londoni Egyetemen is tanult.

1974–75-ben előbb az ELTE Egyetemi Könyvtárában dolgozott, majd a Fiatal Művészek Klubja művészeti vezetője volt. Az 1975-ben elnyert Móricz Zsigmond-ösztöndíja óta szabadfoglalkozású író. 1977-es, Látom, nekem kell lemennem című debütáló novelláskötete megjelenése óta több, mint húsz könyve látott napvilágot, javarészt többszöri kiadásban is. Műveit angol, német és francia nyelvre is lefordították már.

Jelenleg Budapesten él, a Magyar Írószövetség választmányának tagja, a Magyar PEN Club alelnöke és a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.

Fontosabb kötetei: Por I–II. (regény, 1986–87); A szív böjtje (kisregény, esszék, 1991); Híd (regény, 1993); Pest (regény, 1996); Gabo meg a halál (elbeszélések, tárcanovellák, 2003); Kölcsön Idő I–II. (regény, 2005–06); Amszterdam stb. (regény, 2008); Bartók (regény, 2012); Apám (regény, 2013); Miért nem lettem…? (regény, 2014); 49/49 (regény, 2018); Az utca legjobb kocsmája (válogatott novellák, 2019)

Fontosabb díjai, kitüntetései: József Attila-díj (1988); Nagy Lajos-díj (1992); Év Könyve Jutalom (1993); A Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje (1994); Pro Literatura-díj (2002); Bertha Bulcsu-díj (2003); Szépirodalmi Figyelő-díj (2008); A Magyar Köztársaság Babérkoszorú díja (2011); Kossuth-díj (2014); Székely Bicskarend (2017); A Magyar Érdemrend Tisztikeresztje (2019)