Sándor Zoltán
Mottó:
„Az ember egyszer él, nem biztos, hogy ki tudja várni, hogy beérjen a mindent felvirágoztató reformok gyümölcse, ezért nem engedheti meg magának azt a »luxust«, hogy az eszmei kérdéseket mindenáron az egzisztenciális kérdések elé helyezze.”
Sándor Zoltán író, műfordító
1973-ben született a vajdasági Nagybecskereken, jelenleg Szabadkán él.
2003-tól a Magyar Szó napilap újságírója, 2013 óta az Újvidéki Rádió Szempont című kulturális műsorának munkatársa. 2000-től 2007-ig a muzslai Sziveri János Művészeti Színpad elnöke, a 2004 és 2016 között megjelenő Sikoly irodalmi és művészeti folyóirat főszerkesztője.
1997 óta publikál. 2002-ben jelent meg első, Sár című verseskötete. 2003-ban kiadott, Az élő J. K. című novelláskötete óta prózát közöl. Legutóbbi könyve, a Korunk lenyomata – Könyv az olvasásról című esszékötete 2020-ban jelent meg.
Szerb nyelvről fordít.
Kötetei: Sár (versek, 2002); Az élő J. K. (novellák, 2003); A szoba (novellák, 2005); eMese (regény, 2006); Föltámad a szél (novellák, 2014); Térdről a világ (elbeszélések, 2015); J. K. (novellák, 2016); A gonosz átváltozása (elbeszélések, 2018); Korunk lenyomata – Könyv az olvasásról (esszék, kritikák, tanulmányok, 2020).
Fordításkötetei: David Albahari: Különös történetek (kisprózák, 2015); Svetislav Basara: A föld szíve (regény, 2015)
Díjai: Herceg János-díj (2011)
