„2000-ben születtem Szolnokon, Budapesten élek, délvidéki gyökerekkel.
Négy művészeti skálán mozogtam eddig: tánc, zene, festészet, irodalom – ebben a sorrendben. A tánc számomra a balettet jelentette Szitt Melinda mesternőnél a Mozdulat táncműhelyben, míg a festészet, a rajz horizontjait Király György és Sinkó István festőművészek mutatták meg. 2019 telén lehetőségem volt bemutatni első festménysorozatomat Nő címmel a K.A.S. Galériában. E három társművészetet hol váltakozva, hol egy időben művelem. 2020 tavaszán fejeztem be tanulmányaimat a Jaschik Álmos Művészeti Középiskola festő szakán, jelenleg az ELTE BTK magyar-horvát szakán tanulok tovább.
Verseket tizenhat éves korom óta írok. Az irodalom mindig is közel állt hozzám, viszont korántsem olyan jelentősen, mint a tánc vagy a festészet. A költészet úgy robbant bele az életembe, mint ahogy megszületik egy vers kezdősora. Spontán, s olyan fordulattal, amelynek még maga a szerző sem tudhatja előre a végét. Tanárom, mesterem, Petőcz András költő, író indított el ezen az életpályán 2016–2017-ben a Kodolányi János Egyetem líra kurzusán.
Az Előretolt Helyőrség Íróakadémia hallgatója és az Irodalomismeret folyóirat szépirodalmi rovatának munkatársa vagyok.”

Idézet:

„Már három éve nem látta lemenni a Napot.
Már három éve csak ott áll, a Föld épp
háromnegyed részét kitakarja, de nem engedi lemenni.
Már három éve nem mozdul, mert a pontosan ötször öt
méteres belső terű kis kabin így lett a Föld körüli pályára állítva.
Három mondatban ez a magány.
A Nap nem mozdul.”
(Három éve)

Kritikarészlet:

„Elveszett mondatok után kutat vagy éppen hallani véli, ahogy felettünk kibontják napelem-szirmaikat a műholdak. És tudja, hogy a költészet által lehet a legfőbb tudást megszerezni, általa lehet a világról és az emberi lélekről a legrejtettebb titkokat felfedezni.” 
(Nagy Lea Kőhullás című verseskötetéről – Fenyvesi Ottó)
napkut.hu

Interjú:

„Folyamatosan tanulni vágyom, és bizonyos helyeken, bizonyos időszakaszokban úgy érzem, mindent tudok. (…). Aztán eltelik néhány óra, beszélek, találkozom emberekkel, mondanak valamit, s megint csak azt érzem: keresnem kell magamat. Ha kijelenteném, hogy már megtaláltam, megijednék az izgalom, a kihívások elvesztésétől.”
www.magyarkurir.hu

Kötetei: Légörvény (versek, 2018), Kőhullás (versek, 2020). 

Díja: a Magyar Írószövetség Debüt-díja (2019).

Wikipédia-oldala