„1990-ban születtem a kárpátaljai Kincseshomokon, jelenleg Beregszászon élek. A középiskola befejezése után az Ungvári Nemzeti Egyetemen szereztem magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát, majd öt évig az Ungvári 10. számú Dayka Gábor Magyar Tannyelvű Középiskola magyartanára és szervezőpedagógusa voltam. Jelenleg a Debreceni Egyetem Irodalom és Kultúratudományok Doktori Iskolájának abszolvált PhD-hallgatója vagyok.
Első verseim 2010-ben jelentek meg, azóta több folyóiratban és antológiában is közölték írásaimat. A versek mellett rövidprózákat és tanulmányokat is írok.
A Kovács Vilmos Irodalmi Társaság alelnöke, a Fiatal Írók Szövetsége és a Magyar PEN Club tagja vagyok.”

Idézet:

„Nem vagy lángoszlop, sem vádló maradvány,
rossz szónoklatban történelmi példa,
csak porladó csontváz, befagyott lélek,
mi hazavágy, de sosem érhet célba.
S ha Isten egyszer Baskírföldön járna,
és rácsodálkozna, hogy ki fekszik itt,
meséld el neki, mondd, hogy megtalálta
végre az utolsó kárpátaljait.”
(Örök fogság – részlet)

Kritikarészlet:

„Úgy aktuális, trendi, vagány és modern (…), hogy közben benne van a történelmi, néplelki, irodalmi hagyomány folytathatóságának minden kelléke és eszköze.”
(Marcsák Gergely Fekete-Tisza című verseskötetéről – Nagy Koppány Zsolt)
magyarnemzet.hu

Interjú:

„Nem hiszem, hogy lenne egyetlen pillanat, amikor költővé válik az ember, de az ehhez vezető hatásokat, körülményeket hosszasan lehetne sorolni. Az első, kisiskolás koromban született mondókáktól (…) az első publikációig minden egyenes irányban vezetett idáig.”
irodalmijelen.hu

Kötetei: Fekete-Tisza (versek, 2019), Pottó-panzió (gyerekvers, 2019), Súlyos hagyomány (előadások, cikkek, recenziók, 2020). 

Díjai: Együtt Nívódíj (2017), Gérecz Attila-díj (2019), a Magyar PEN Club Khelidón-díja (2019), a Magyar Művészeti Akadémia Könyv Nívódíja (2019)

Szerzői oldala: marcsakgergely.blogger.hu
Wikipédia-oldala