Majoros Sándor
„…az olvasmányosság az olvasói érdeklődés felkeltésének alapfeltétele. (…) írás közben az vezérel, hogy bármit megtehetek, csak azt a luxust nem engedhetem meg magamnak, hogy unalmasan írjak.”
„A délvidéki Bácskossuthfalván (korábbi nevén: Ómorovicza) születtem 1956-ban. Szabadkán végeztem elektrotechnikusként 1975-ben, majd 1976–1991 között a szülővárosomban űztem a szakmámat. Novelláimat eleinte a 7Nap, az Üzenet, a Magyar Szó, a HÍD és az Új Symposion közölte. 1991 óta Budapesten élek. 1991 és 1994 között kultúrházi gondnokként, 1995-től 1998-ig a Magyar Napló rovatszerkesztőjeként, majd 1998-tól 2004-ig különféle napi- és hetilapoknál újságíróként dolgoztam. 2004-től a Regénytár és az Irodalmi Élet honlapokat működtetem. 2007 óta mint webes szerkesztéssel foglalkozó köztisztviselő dolgozom. 2020-tól Térey János-ösztöndíjas vagyok.”
Idézet:
„Minden ránk vonatkozó titkos tudás itt lebeg az orrunk előtt, csak képtelenek vagyunk kihámozni belőle a lényeget. Utólag, ha már megtörtént a baj, sokkal bölcsebbek vagyunk. Valósággal tobzódunk az addig elhanyagolt, jelentéktelennek hitt, de egyszeriben nagyon fontossá váló részletekben, és ezek jobban passzolnak egymáshoz, mint egy római mozaik kődarabkái.”
(Az eperfa nyolcadik gyökere – részlet)
Kritikarészlet:
„Nem a kisember bűne a véres történelem, bármennyire is igyekeznek a konfliktusgyártók felelőssé tenni őt a következményekért. (…) mindegyik mű ennek a kisembernek a felmentéséért kiált. Majoros sem tehet mást, mint ami az író dolga: megírni és újra letenni az asztalra ezt a már-már közhelyszámba menő igazságot.”
(Majoros Sándor Az ellenség földje című könyvéről – Kemsei István)
hitelfolyoirat.hu
Interjú:
„… az olvasás felé vezető út egyik iránya ez lehet: megtalálni az egyensúlyt a könnyedség és a komolyság között.”
hajonaplo.ma
Kötetei: A visszhangkísérlet (elbeszélések, 1989); A telecskai dombok (novellák, 1993); Távolodás Bácskától (elbeszélések, 1994); Kirándulás a Zöld-szigetre (novellák, 1999); Meghalni Vukovárnál (regény, 2003); Akácfáink sokáig élnek (novellák, 2004); Emberrel esik meg (novellák, 2007); Tranzitszálló (kisregények, 2009); Közelebb, mint amilyen távol (regény, Rahim Bërisha álnéven, 2010); A 7 mesterbölcsész (regény, Benjamin Babbler álnéven, 2012); Az eperfa nyolcadik gyökere (regény, 2013); Az ellenség földje (novellák, 2017).
Díjai: Üzenet-díj (1989); Szirmai Károly-díj (1990); Sinkó Ervin-díj (1990); Déry Tibor-díj (1995); József Attila-díj (2004); Artisjus-díj (2008); Márai Sándor-díj (2011); Magyar Művészeti Akadémia – Könyvnívódíj (2017); Magyar Arany Érdemkereszt (2018).
