Életrajz:

1982-ban született Beregszászon, iskoláit szülővárosában végezte.

2008 óta publikál, munkatársa a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézetnek (KMMI), tagja a Magyar Értelmiségiek Kulturális Közösségének. Kárpátalján végzett kulturális tevékenységéért oklevéllel tüntette ki az Anyanyelvi Konferencia.

2016-tól az Előretolt Helyőrség Íróakadémia mentora, 2017-től oktatója.

Verseit angol, szerb és ukrán nyelvre fordították.

Jelenleg a Nógrád megyei Szandán él.

Idézet műből:

„Mit hívhatok otthonnak, mit hazának?

Mikortól és hol kezdődik,

S a vége merre van?

A bölcsességed tintával és határral

Átszabták, Uram.”

(Rész)

Idézet kritikából:

„A küzdelmes mindennapokról szólnak Lőrincz P. Gabriella munkái. Az érzelmekre próbál hatni. Az odafigyelést, a gondoskodást, a szeretetet hangsúlyozza, ami nélkül az ember elveszíti létének lényegét, börtönné teszi önmagának a földi életet.”

(Oláh András – Könnytelen madonna)

helyorseg.ma

Idézet interjúból:

„Mindig aggódom Kárpátalja sorsáért. Mindig próbálok a magam területén olyan lehetőségek után kutatni, ami, ha nem is mentheti meg, de legalább részben megtarthatja a magyar nyelvet, hagyományt, kultúrát.”

Művei:

Karcok (versek, 2008); Fény-hiány (versek, 2012); Szürke (versek, 2016); Átszállás előtt (versek, 2018); Könnytelen madonnák (versek és novellák, 2021); Reflexiók (tárcák, 2021).

Díjak:

Együtt nívódíj (2013), Irodalmi Jelen Költészeti díj (2018), NKA Alkotói ösztöndíj (2019), Térey János-ösztöndíj (2020–), Bella István-díj (2022).

facebook