„1976-ban születtem Vásárosnaményban, Mátészalkán élek. Filozófusként végeztem a Debreceni Egyetemen, ahol jelenleg az esztétika szak doktorandusza vagyok. Etika és erkölcstan tanári képesítést a budapesti Kodolányi Főiskolán szereztem, a testnevelő és gyógytestnevelő tanári szakot a budapesti Semmelweis Egyetemen és az egri Esterházy Főiskolán végeztem. A mátészalkai Esze Tamás Gimnáziumban tanítok. 
Korábban a Partium irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat versrovatának szerkesztője, majd 2010-től 2019-ig a főmunkatársa voltam. 2014 őszétől A Vörös Postakocsi folyóirat szépirodalmi rovatát szerkesztem. 2020-tól Térey János-ösztöndíjas vagyok.”

Idézet:
„… és mosni hátukat a pancsoló unokáknak,
kilukadt lavórok, szivárgó szerelmek
után áztatva konyhakövet, majd nagy kacagva
kikapni a kis lurkókat, mint szöggel a képet,
fölázott vályogház omlékony falából, mielőtt
még az ő mosdóvizűük is végleg elhűlne.”
(Érettségi – részlet)

Kritikarészlet:

„Kürti László kiindulópontja és iránya is az emberi lélek, iránytűje a szenvedés.”
(Kürti László Testi misék című verseskötetéről – Kemény István)
moly.hu

Interjú:

„A költő bármennyire is kell, hogy megszenvedje a magáét, mint bárki más, de épp azzal marad kívül a mátrixon, hogy privát marad, ilyetén magánember, és közben, majdnem mellékesen tud valamit az egyetemesről.”
helikon.ro

Kötetei: Félszavak (2000); Akvárium (2003); Alkalmi otthonok (versek, 2007, hangoskönyv-melléklet: 2008); Testi misék (versek, 2012); A csalásról (versek, 2017); Kürti László versei (hangoskönyv, 2017); Ahogy én öleltem (2020).

Fontosabb díjai: Balázs Ferenc-díj (2007), A Vörös Postakocsi folyóirat irodalmi díja (2011), a Tokaji Írótábor nagydíja (2014), Bella István-díj (2018), Kölcsey Ferenc-díj (2018). 

Honlapja: kurtilaszlo.hu
Wikipédia-oldala