Jánoki-Kis Viktória

„A jelen emberére vagyok kíváncsi. Mi veszi körül, mivel küzd, milyen sebeket hordoz magában.”

Életrajz:

1982-ben született Tiszaföldváron. 2006-ban diplomázott a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán, öt évig dolgozott építészként, majd 2012-től szabadúszó újságíróként a Heti Válasznak, a Magyar Konyhának, a Borászportálnak és egyéb gasztronómiai lapoknak.

Gyermekei születése után szépíró kurzusokon vett részt Lackfi Jánosnál, Petőcz Andrásnál, Horváth László Imrénél és Zsiga Henriknél. 2019 óta publikál, azóta több neves lapban és antológiában jelentek meg művei.

Családjával Budapesten él.

Idézet műből:

„Meglátom sötéten morajló tudattalanodat, melytől elméd újra meg újra elrugaszkodik, hogy az lehessen, aki. És a hullámok között ott vagyok én, ezerarcún, ezerféleképpen. Kétfejű szörny, aki ágyadban alszik. Puha ölelés, amely nem enged el. Kanyargó labirintus, melyben apád eltévedt. Besurranó tolvaj, aki ellopta gyerekkorod.”

(Piros csík)

Idézet kritikából:

„Nem hagy kiutat, nem engedi meg a maszatolást, elnagyolást. Megfellebbezhetetlenül tárja föl a lényeget, akárcsak a sebész a vakbélgyulladást. Érezzük, hogy sem elvenni, sem hozzátenni nem nagyon lehet a szöveghez, mindennek jelentősége van ebben a kötetben.” (Szarka Klára)
esolap.hu

Idézet interjúból:

„…az írás során lelkileg meztelenre kell vetkőzni, hogy a történet működjön. Úgy gondolom, egy írónak ezt fel kell vállalnia. Ami a tapasztalataimból átszűrhető a szereplőim életébe, az elé sosem emelek gátat.”
evamagazin.hu

Kötetei: Átlépsz velem a víz fölött (novellák, 2021). Előkészületben: Vipassana (regény)

Díja: Móricz Zsigmond irodalmi alkotói ösztöndíj (2021).

facebook