„Bőrömet 1997 tele óta hűti a szél és fűti a legközelebbi csillag, tábortűz vagy radiátor. Érkezésemkor fiatal szülőket kaptam, s velük négy nagyszülőt, akiknek egyetlen unokája vagyok – a felőlük érkező mértéktelen szeretet feldolgozására máig nincs módszerem. Az ország délnyugati lankáin cseperedtem édesanyám ételein, apám igazán; barátkoztam az erdővel, a csenddel, a magánnyal, a renddel és a megkerülhetetlen káosszal. A világot a természettudományokon keresztül próbáltam megfejteni, az életre rajzban feleltem, az emberre írásban. A költészet művelésére való hajlamom – miként az lenni szokott – az ivarérettséggel jelent meg, így a kifejezéshez elsődleges eszközömmé az írás vált, a befejezéshez pedig a türelem.
Apám révén kezdtem el tizenévesen vendéglátóiparban dolgozni, eleinte pultosként, majd nagyobb rendezvényeken pincérként. Azóta munkálkodtam food truckban, könyvkötő műhelyben, s ha jól alakulnak a dolgok, egyszer tanár leszek. 2015 óta élek Szegeden és hallgatok az egyetemen magyart, médiát, pedagógiát, közben az Előretolt Helyőrség Íróakadémia ösztöndíjasaként gyakorlom a versírást.”

Idézet:

„Ez volt hát a világ: kedves átmenet
a végtelen űr szálaiba szőve.
Sziromnyi rend megbontani a teret.
Még mielőtt lényem összetörne,
s az időtlenségnek nyújtanék kezet,
belemarkolok égi mezőkbe.”
(Entrópia – részlet)

Kritikarészlet:

„…született kételkedőként, önironikus alkatként is heroikus feladatok várnak rá a költészetben, amelynek »labirintusa« mélyén megfejtendő titkok rejlenek az ember állati és héroszi kettősségéről.”
(Bék Timur Aszterión című verseskötetéről – Alföldy Jenő)

Interjú:

„…azért foglalkozom kifejezetten a költészettel, mert lenyűgöz a tömörsége, a sejtelmessége, ahogyan hiánytalanul, mégsem egzakt módon képezi le a világ szeleteit és épít hidat a tudatos tudat és a szavakon túli világ között a nyelv építőköveivel.”
hajonaplo.ma

Kötete: Aszterión (2019)

Díjai: Gérecz Attila-díj (2019), a Magyar PEN Club Khelidón-díja (2019), a Magyar Írószövetség Debüt-díja (2020).

Wikipédia-oldala