Vöröskéry Dóra
„– Kocsmát mézeskalácsból építeni azért praktikus – kopogtatta meg a nagydarab csapos a sütifalat –, mert ha valaki meleg tejet rendel, van mit tunkolni.
– Gyakran kérnek tejet? – lepődött meg a fiú.
– Nem – gondolkodott el az öreg. – Nem volt még rá példa.”
Életrajz:
1995-ben született Békéscsabán, szociális munka szakon tanult Debrecenben és Freiburgban, majd a Szegedi Tudományegyetem Szociális Munka Alapszakán végzett 2021-ben. Jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Kulturális Antropológia Mesterképzésének hallgatójaként Budapesten él.
2017 óta publikál. 2016 és 2021 között az Előretolt Helyőrség Íróakadémia hallgatója volt. 2020-as Debüt-díjának köszönhetően a Magyar Írószövetség tagjává választották.
Idézet műből:
„– Akik ilyenkor itt vannak, ők törzsvendégek – mutatott körbe a csapos. – Az egyik a Légvárak Kulcsára, haszontalan egy ember. Az ott a sarokban az Időrabló Szörny. Ha megharap, nem dolgozol, csak pasziánszozol. Ne harapjon meg, mert itt dolgozni kell. Aztán ott van az Erdei Lány, itt lakik a szomszéd panelban. Meg a Késő Ember, csak ő még nincs itt. Á, és persze Alíz.
– Csodaországból? – csillant fel a fiú szeme.
– Csodaországban!”
(A kocsma – ars poetica)
Idézet kritikából:
„A létezés abszurditását mutatják be ezek a történetek; a szereplők nem tudnak mit kezdeni az életet lezáró irreverzibilis eseménnyel, itt a halál nem jelenti az emberi élet végpontját, sokkal inkább a túlvilágba torkolló folyamatosságra készít elő.” (Bittner Mónika)
Idézet interjúból:
„Nekem ezt kell most magamban legyőznöm: hogy ne jót akarjak írni, hanem élvezzem, szeressem, amit csinálok, és mellette legyen jó.”
Kötetei: Röpképtelen madarak (2019), A pozitív egész számok jelentéktelenségéről (2021)
Díja: a Magyar Írószövetség Debüt-díja (2020)