Győrffy Ákos
Mottó:
„Amióta az eszemet tudom, leginkább az foglalkoztat, hogy nyelvet találjak, érvényes nyelvet ahhoz, hogy beszélni tudjak valamiről, ami nem emberi. Mert a természet, a táj nem ember, és látszólag nem vesz tudomást rólunk. Van ebben valami őrületszerű: mindig is a nem emberiben, az irántam látszólag közönyös térben, a természetben éreztem a legotthonosabban magam.”
Győrffy Ákos költő, író
1976-ban született Vácott. Évekig dolgozott szociális munkásként egy budapesti hajléktalanszállón, jelenleg a Mandiner című lapnál újságíró. Családjával a Kismaroshoz tartozó Börzsönyligeten él.
1996 óta jelennek meg versei, esszéi, prózái és publicisztikái folyóiratokban, napilapokban és antológiákban, első verseskötete 2000-ben látott napvilágot. Művei német, bolgár, román, szerb, szlovén, orosz, török, horvát és angol nyelven is megjelentek már.
A horhos nevű zenei formáció alapító tagja, eddig négy önálló lemezük jelent meg, a legutóbbi Antennis címmel 2022-ben.
2016 óta a Magyar Írószövetség választmányi tagja. Térey-ösztöndíjas.
Kötetei: A Csóványos északi oldala (versek, 2000); Akutagava noteszéből (versek, 2004); Nem mozdul (versek, 2007); Havazás Amiens-ben (versek, 2010); Haza (próza, 2012); A hegyi füzet (próza, 2016); A távolodásban (versek, 2021)
Díjai: Gérecz Attila-díj (2000); Polisz Költészeti Díj (2002); Sziveri János Díj (2009); Márciusi Ifjak Díj (2010); Artisjus Irodalmi Díj (2011); Szépirodalmi Figyelő-díj (2012); Mészöly Miklós-díj (2013); József Attila-díj (2014); Litera-díj (2022)