Bánki Éva
Mottó:
„Teljesen betölt ennek az ezredfordulónak az őrült irracionalitása, és hálás vagyok, hogy most élhetek.”
Bánki Éva író, költő
1966-ban született Nagykanizsán, az ELTE BTK magyar-portugál szakján szerzett diplomát, majd 2000-ben nyert doktori fokozatot az ELTE BTK Romanisztikai doktori programján.
1991-től óraadó az anyaintézményében, 2002-től a Károli Református Egyetem Világirodalom Tanszékének tanársegédje. Szakterülete a középkori szerelmi költészet.
Szépíróként először verseket publikált, első prózai műve a 2004-ben megjelent Esőváros családregénye, de esszéket, kisprózákat és kritikákat is közöl. Több internetes irodalmi portál (Palimpszeszt, ÚjNautilus, Szófa) társalapítója.
Műveit német, olasz, szlovák, román, bolgár, lengyel és horvát nyelvre fordították már. Térey-ösztöndíjas.
Kötetei: Esőváros (regény, 2004); Aranyhímzés (regény, 2005); Harmonia terrena (Ha Te is velem akarsz élni… – Wenn du bei mir sein…, magyar–német nyelvű dráma, 2007); Magyar Dekameron (novellák, 2007); A bűn nyelvét megtanulni (esszék, tanulmányok, 2014); Fordított idő (regény, 2015); Elsodort idő (regény, 2017); Összetört idő (regény, 2019); Telihold Velencében (esszéregény, 2020); Át (versek, 2022); Petőfi-vírus (ifjúsági regény, 2023)
Díjai: Szépirodalmi Figyelő-díj (2004); Mikes Kelemen-díj (2008); Szépírók-díj (2021)